Alig vártam, hogy hétfő legyen, és elkezdhessem összeszedni a szükséges papírokat. Hogy mihez? Lejjebb mindent elmesélek pontosan.

A független élet

Mindig is arra vágytam én is, és Peti is a párom, hogy egyszer majd független életünk legyen. Na persze nem egymástól, hanem ha valami történik mondjuk a vízzel, vagy az árammal akkor ne álljon meg az élet. Persze ez egy igen nagy feladat, de erre törekszünk a kezdetek óta.

Persze ez nem úgy működik, hogy az ember gondol egyet, és akkor ezek mind meglesznek, mindenért meg kell dolgozni, küzdeni.

Amikor megismerkedtünk, Petinek jól menő vállalkozása volt. Autókkal foglalkozik, szervizeléssel, takarítással, minden ilyesmivel. Én egy helyi nagy cégnél dolgozom, mint külkeres. Mindenkinek meg van a maga dolga. Petinek volt egy lakása, én oda költöztem hozzá, a megismerkedésünk után talán 3-4 héttel. Lehet hogy korai kicsit, de ebbe most nem megyek bele, és amúgy is ez már 8 évvel ezelőtt volt, azt gondolom hogy már túl vagyunk minden féle kételyen.

Szóval az összeköltözés zökkenő mentes volt, mindenki tette a dolgát. Én dolgoztam, főztem mostam, takarítottam, mint amit a háziasszonyok szoktak csinálni, Peti pedig rengeteget dolgozott. Szerencsére a válság az ő cégét nem tette tönkre. Igaz volt kisebb hullám völgy, mikor annyira nem termelt jól a cég, de mindent túléltünk.

A lakás csere

Sokat gondolkodtunk, és beszélgettünk az évek folyamán. Kiderült, hogy mind ketten azonos dologra vágyunk, a falura, távol a város zajától. Igaz, a szüleimnek nem volt kertes háza, és mindig meg is kérdezik, hogy honnan jött nekem ez az ötlet, hogy a földet akarjam művelni, hiszen soha nem volt vele különösebb dolgom. Igazából én sem tudom megmondani, de valahol az ember belül érzi ezt azt gondolom. Valahogy nem éreztem magam jól a panel négy fala között, és mindig olyanra vágytam, ami kint van. Hogy lássam a kertben a naplementét, vagy éppen a napfelkeltét, vagy mondjuk érezzem az eső illatát, a frissen vágott fű után, vagy hogy kertem legyen. Ezeket azok értik meg azt hiszem, akik kertel rendelkeznek, és a mai napig is rajonganak érte. Bár azt hiszem sokan elkedvetlenedtek már. Engem is annyian próbáltak már meg lebeszélni, mindhiába. Ha a sok károgóra hallgatok, akkor nem tartunk ott ahol ma tartunk.

Szóval városból falura gondolatot követve arra jutottunk, hogy eladjuk a lakást, és megkeressük álmaink otthonát. Nem volt egyszerű, de most már tudom, hogy ez után sem lesz. Na nem mintha valaha is megbántam volna egy percig is azt, hogy kiköltöztünk.

Még jó hogy 3 hónapos kiköltözéssel írtuk meg  papírt az eladásról, mert már azt gondoltam, hogy oda kell bútorozni valamelyikünk szüleihez vagy mondjuk keresni egy albérletet pár hétre vagy hónapra, amíg nem találunk házat.

A ház keresés

Mint említettem nem volt egyszerű. Számos oldalt böngésztünk az interneten, ingatlanos, meg néha beadott olyan oldalakat, mint ezt is. Volt ahonnan merítettünk előre jó néhány ötletet is.

Végül talán 2 héttel a határidő lejárta előtt megtaláltuk a házunkat. Igen m, de a papír munka, és a bürokrácia miatt semmi nem ment egyszerűen. Egy szerencsénk volt, hogy a ház üresen állt, így idő előtt be tudtunk költözni, még a ház a nevünkön sem volt…

Persze az már a kifizetés után csak egy formalitás azt gondolom.

Miután az álom házunk megvolt, már csak ki kellett mindent úgy alakítani ahogyan szerettük volna. Ami azt illeti elég sok tenni való volt rajta, de megérte. A falu egyik kieső részén található, de nem bántam. A házhoz tartozik még egy kis erdős rész is, ami csak jól jön. Régen valami erdész lakott itt, de amióta meghalt, üresen állt a ház.

Most napelem pályázatra várunk, hogy a függetlenségünk második álma is megvalósuljon. Hogy mi volt az első? A kút, amiből a víz jön a házba, és az állatokhoz is. Igen, már az is van, és még bővíteni is szeretnénk az állományt, de ebbe most nem mennék bele, mert ez már egy következő cikk.