Már sokszor gondoltam rá, hogy meglátogatok egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot. Nem mintha különösen jól vagy nagyon rosszul rajzolnék, esetleg művészi pályára készülnék, egyszerűen érdekel, hogy miben lehet más ez a tanfolyam, mint a többi. Nos, elképesztő élményben volt részem, ami nem csak a rajztanfolyamnak köszönhető. A négy napos rendezvényen merőben új szemléletet ismerhettünk meg, ami nemcsak a rajzolásra, hanem az élet egyéb területeire is kiterjedt. Először is a tanfolyamot vezető anya-lánya páros elmondta a résztvevőknek, hogy a két agyféltekénket más módon használjuk és mindkettő másért felelős. A bal gondoskodik a racionalitásról, logikus, analitikus gondolkodást hajt végre, ő a praktikus, gyakorlatias fél. Ezzel szemben a jobb agyfélteke a képzelőerőt igénylő, holisztikus gondolkodást valósítja meg, felel a művészetekért, ő a kreatív fél. Azzal, hogy a rajztanfolyamon speciális feladatokat oldunk meg, a jobb agyféltekét ösztönözzük működésre, így alkotunk. A tanfolyam enyhe spirituális vonzattal is bírt, így agy hangsúlyt kapott, hogy megismerjük a társainkat. Az egyik ilyen feladat során egy kedves öregúr lett a párom. Nem az a típus volt, aki csak otthon ül mamuszban, sokkal inkább az aktív, izgő-mozgó úriember benyomását keltette, meg is fogalmaztam magamban, hogy olyan, mint Hercule Poirot. Mint kiderült nem is tévedtem nagyot, mert az úr magánnyomozóként tevékenykedett.

Nagyon érdekesnek találtam ezt a foglalkozást, így örömmel vettem, amikor mesélni kezdett. Persze annyit tudtam, hogy ők azok, akik a hűtlen házastársakat lefülelik. De hogy ennél sokkal szélesebb körű tevékenységet folytatnak, az csak a rajztanfolyamon derül ki számomra. Elmondta a nyomozó úr, hogy ő eredetileg rendőr nyomozó volt, azonban szeretett volna a saját főnöke lenni, saját lábra állni, így váltott és már megrendelésre végzi a munkáját. Mint kiderült, a megrendelők sokszor irreális elvárásokat támasztanak, hiszen az egyetlen információjuk, amit fel tudnak használni az az, amit a filmekben látnak – ez azonban épp csak köszönő viszonyban van a valósággal. Ilyenkor a magánnyomozó első feladata, hogy felvilágosítsa ügyfeleit a jogszabályi és egyéb korlátokról, hiszen – magától értetődő módon – szigorú szabályai vannak annak, hogy valakit megfigyeljenek, róla adatokat gyűjtsenek. Csak egy példa: a nyomozó készíthet kép-és hangfelvételt, de kivételt képez ez alól azon helyek sora, ahol a rögzítés az emberi méltóságot sértheti, így nem szabad felvételt készíteni öltözőben, illemhelyen, vagy akár kórházban. Ami engem nagyon érdekelt, hogy miért bíz meg valaki magánnyomozót. Megtudtam, hogy a klasszikus hűtlenségi ügyek mellett nagyon jelentős az üzleti hírszerző munka, az új munkavállaló „átvilágítása”, vagy épp bizonyítékok beszerzése bűnügyi eljárás során. Fontos azonban, hogy a magánnyomozó köteles úgy begyűjteni az információt, hogy azok szükség esetén bíróság előtt is felhasználhatóak legyenek. Elmondta M. Poirot azt is, hogy a legutóbbi ügye összeférhetetlenség vizsgálatára irányult, de közben hűtlenség felderítésére s sor került. Ez utóbbit azonban nem közölhette az ügyfelével, mert arra nem terjedt ki a megkötött szerződésük.

Sajnos – nem sajnos itt be kellett rekesztenünk a diskurzust, mert elkezdődött maga a rajztanfolyam. Akkor el is merültem abban, hogy élethűen próbáljak lerajzolni egy szemet, a tanfolyam végeztével azonban újra eszembe jutott a furcsa találkozás. Úgy döntöttem, magam is nyomozásba fogok és megkeresem Poirot. Sajnos a „magánnyomozó Budapest”  címszó alatt nem találtam meg (itt sajnos be kellett látnom, hogy ez a pálya nem nekem való), de tovább kutakodtam és sok érdekességekre bukkantam. Olvastam egy interjút is, amelyben egy magánnyomozó beszámol a tevékenységéről. Itt elmondta a szakember, hogy több alkalommal kerestek már eltűnt személyeket, távoli rokonokat, elveszett ékszert. Beszélt arról is, hogy gyakran az a gyanús, aki nem gyanús, hiszen aki esetleg letér a törvény útjáról, az leplezni is tudja azt, más esetben viszont a laikus szimata is jó nyomra vezethet. Egy történt már-már ijesztővé vált: kiderült, hogy a megbízó ártani akart a célszemélynek, ezért a magánnyomozónak finom diplomáciai érzékkel el kellett varrni a szálakat.

Ekkor vettem észre, hogy a párom gyanús tekintettek hol a monitorra pillant, hol már és sandán méreget, de ez már egy másik történet.