Egyik lány barátom, akit Fanninak hívnak, azt kapta a 20. szülinapjára, hogy elmehetett egy jobb agyféltekés rajzórára, ami igazából 3 óra volt, 2 részben, de egymás után. Fanni iskola után ment oda és kissé fáradt volt, elmondása szerint. Fanni egy olyan lány, aki nagyon szívesen alkot újat. Szeret új dolgokon gondolkozni és kreatív lenni. Régóta várt már erre, hogy kipróbálhassa ezt. Miután beült az órára, kiderült, hogy egy konyhát kell lerajzolniuk. Egy konyhát, amit szívesen elfogadnának.

Fanni kicsit meglepődött a feladaton, de tetszett neki, hogy nem egy hétköznapi dolgot kértek tőle. Miután elmondták és megmutatták neki a metódust, elkezdhették. Folyamatosan kapták az instrukciókat és a segítséget. Fanni egyébként nagyon ügyesen tud rajzolni, de mindenesetre kihívást jelentett számára ez a feladat. Leginkább a konyhabútor kitalálásával volt gondban. Miután ő nem szereti az egyszerű, unalmasnak vélt vagy hétköznapi dolgokat, olyan konyhabútort szeretett volna rajzolni, amit „szívesen elfogadna”.

Neki is esett végül a konyhabútornak és elég extravagánsra sikeredett. Olyan, ami valóban hozzá illik, nem megszokott, sőt, már-már megbotránkoztató lett. Annyira szereti a feltűnő dolgokat saját magán és a környezetében is, hogy ez tükröződött a rajzán is. Engem mondjuk nem lepett meg annyira, hogy Fanni ilyen kivitelezésben készítette el a konyháról készült rajzát. A konyha úgy nézett ki, hogy tele volt bevásárló zacskókkal és minden földi jóval. Épp egy olyan pillanatra gondolt, amikor hazaérve, bedobja a konyhába a bevásárlás után a dolgokat. A csoportban csak ő készítette el így a rajzát, mindenkinek szép, pedáns és rendezett volt a konyhája. Fanni úgy gondolta, hogy ő nem áll be a sorba és ő más nézőpontot választ, más szemszögből fogja nézni és lerajzolni azt a konyhát, amit szívesen elfogadna.

Az oktató, amikor megnézte Fanni rajzát, kicsit lesokkolt. Mivel egy elég nyitott emberről van szó, ezért tudta értékelni teljes mértékben azt a nézőpontot, amit Fanni képviselt a rajzával.