A lagzin jó ha van egy esküvői videós, de egy rajzoló is jól jöhet
Édesanyám elég fiatalon megözvegyült, mindössze harmincöt éves volt, mikor apukám meghalt egy autóbalesetben. Nagy tragédia volt az a családunknak, nagyon sok idő kellett hozzá, hogy feldolgozzuk és tovább tudjunk lépni.
Anyu szerelme
Anyu akkor azt mondta, hogy ő már nem lesz képes újra szerelembe esni és jobb neki egyedül, de aztán ahogy teltek az évek, az élet mást hozott számára. Már negyvenöt éves is elmúlt, amikor a közeli szupermarketben megismerkedett egy férfival, aki nemrég költözött a környékünkre és emiatt nem tudott kiigazodni a boltban. Anyu pedig szívesen segített neki, beszélgetni kezdtek, a férfi pedig randevúra hívta.
Eleinte elég ferde szemmel néztünk erre a dologra a húgommal, mert bizalmatlanok voltunk azzal az idegennel, ráadásul már annyira megszoktuk, hogy csak hárman vagyunk, szóval magától az esetleges változástól is féltünk. Szerencsére vaklárma volt az egész, mert kiderült, hogy az anyukánkat randevúra hívó férfi egy nagyon rendes ember, akinek tiszták a szándékai.
Egy idő után anyu nekünk is bemutatta Robit, aki mellett újra megtalálta a boldogságot. Robi két évvel idősebb anyunál, sokáig házas volt, de megromlott a viszonya az első feleségével, ezért több húsz év után elváltak. Manapság már nem is tartják a kapcsolatot, a nő külföldre költözött és Robi is új életet kezdett.
Az átalakult család
Anyu és Robi hét éve vannak együtt. Mi is nagyon megszerettük őt, mert nagyon remek ember, aki nem csak anyut hordozza a tenyerén, hanem minket is. Néha úgy bánik velünk, mintha apánk helyett apánk lenne, ami elég jó érzés. Mivel a húgommal fiatalon elvesztettük az édesapánkat, ezért sosem volt az életünkben olyan férfi, akire támaszkodhattunk, Robi személyében viszont valamilyen szinten megtaláltuk azt, ami elveszett.
Egyébként Robinak is vannak gyerekei, nagyjából velünk egy idősek. A legidősebb, Bálint huszonnyolc éves, Linda huszonhat, Marci pedig huszonnégy. Velük is sokat találkozunk és jó viszonyban vagyunk, de nem mondanám, hogy testvérként tekintünk a másikra, inkább baráti a viszonyunk.
A kapcsolat új szintre helyezése
Amikor két éve anyu betöltötte az ötvenet, akkor Robi megkérte a kezét. Az egész család ott volt, amikor feltette a nagy kérdést, anyu pedig igent mondott neki. Eleinte úgy gondolták, hogy ráérnek az esküvővel, sőt, annyira nem is fontos, maga a papír, elég ez a gesztus is, de aztán idén mégis tartottunk egy szűk körű ceremóniát.
Csak a család és a közeli barátok voltak jelen, elmentünk az anyakönyvvezetőhöz, utána pedig a kertünkben tartottunk egy kis bulit. Nem volt nagy felhajtás, anyu sem volt habos-babos ruhában, csupán egy csinos kis kosztümöt viselt, szóval nem volt a klasszikus értelemben vett hagyományos esküvő.
Az ételeket egy helyi étteremtől rendeltük meg, vegyes tálak voltak, amikből mindenki önkiszolgáló jelleggel fogyasztott. Az egész esemény inkább hasonlított egy nyári kerti partyra, mint esküvőre, de igazándiból pont ez volt anyu és Robi célja.
Örökítsük meg!
Persze azért azt fontosnak tartottuk, hogy a nagy nap meg legyen örökítve. Robi felbérelt egy esküvői videóst, aki megörökítette a ceremóniát az anyakönyvvezetőnél, és aki utána a kertünkben is csinált néhány felvételt rólunk. A videóssal jött egy fotós is, szintén ugyan attól a cégtől, aki csinált néhány képet a friss házasokról, illetve az egész násznépről.
Az én nászajándékom pedig az volt anyuéknak, hogy én is megörökítettem őket. Nem videón és nem fotón, hanem papíron. Mivel imádok rajzolni, ráadásul egyre jobb is vagyok benne, ezért megörökítettem őket, amolyan karikatúra szerűen, amint felhúzzák egymás ujjára a gyűrűket. Szerencsére nagy sikere volt a rajznak, anyu és Robi is imádta, amikor este vége lett a mulatságnak, akkor a nappaliban ki is rakták a képet.
Néhány héttel később azokat a felvételeket is megkaptuk, amiket az esküvői videós és fotós csinált. Nagyon szép, ízléses és természetes felvételek lettek, amik remekül átadták az egész esemény hangulatát. Remélem, hogy életük végéig olyan boldogok maradnak, mint amilyenek aznap voltak!
Ebből is látszik, hogy a szerelem nem ismer kort. Negyven és ötven év felett is megtalálhatja valaki élete szerelmét, hiszen a boldogsághoz sosincs késő!