Nemrég összefutottam teljesen véletlen az utcán egy általános iskolás osztálytársammal, Katival. Kati volt alsóban a padtársam 4 éven keresztül és igen jóban voltunk, de a felső tagozatot már máshol kezdte költözés miatt. Eszméletlen, hogy ennyi idő után (most vagyunk 30 évesek) megismertük egymást első látásra. Jó, azért hozzáteszem, egyikünknek sem hétköznapi arca van és a vonások után hamar felfedeztük a másikat a Kossuth téren. Mivel mind a ketten ráértünk, jó idő volt, elkezdtünk sétálni és beszélgetni. Emlékeztem, hogy arrafele van egy kis utcában egy olyan kávézó, ami teljesen a gyerekkorunkat idézi. Mondtam is egyből Katinak, hogy üljünk be oda és igyunk valami különlegesebb kávét, esetleg valami édességet mellé. Így is tettünk.

A beszélgetés alatt kiderült, hogy Kati jobb agyféltekés rajzolással foglalkozik. Hosszasan mesélt a munkájáról és az azzal járó nehézségekről. Elmesélte, hogy a netes értékesítés a gyengéje, mert nem talál egy megfelelő céget sem, akik a webáruház készítés fortélyait a legjobban ismerik.

Úgy éreztem, eljött az én időm és „leleplezem magam”. Elmondtam Katinak, hogy webáruház készítéssel foglalkozom. Mivel a bizalom már megvolt, így nagyon nem kellett bemutatkoznom. Mivel mindig van nálam laptop, tudtam neki mutatni referenciákat. Szinte mindegyik nagyon tetszik neki és majdnem mindnél azt mondta: „én is pont ilyenre gondoltam!”. Elkezdtünk beszélgetni, hogy milyen webáruház is kéne neki és felvázoltam az ötleteimet. Annyira tetszett Katinak, amit mondtam, és amit mutattam, hogy megbeszéltünk egy következő találkozót is. Másnapra beszéltük, meg, mert annyira izgatottak lettünk a közös munka miatt, hogy nem tudtunk várni. Nekem elsősorban nem a pénz lobogott a szemem előtt, hanem az, hogy milyen jó lehetőség ez arra, hogy újra többet találkozzunk, mivel nekem nagyon hiányzik az az osztály, és főleg Kati, mert vele játszottam a legtöbbet.

Be is jött az irodámba reggel és késő estig a webáruházát terveztük. Persze nem lettünk készen, de nagyon sokat haladtunk. Este, amikor már eléggé elfáradtunk, átmentünk hozzá és főzött vacsorát nekünk és hajnalig beszélgettünk. Londoni bordát készített, ami fűszeres, előre kisütött csirkemell volt a tepsiben, ezen pedig egy massza. A massza tejfölből, mustárból, curryből és reszelt sajtból állt. Isteni finom volt Kati főztje. Vacsora után elkezdtünk régi fényképeket nézni, nosztalgiázni és átbeszélni az elmúlt 23 év történéseit. Elmeséltem neki, hogy a webáruház készítés gondolata miként fogant meg bennem. Úgy történt az egész, hogy még 20 évesen egy céghez kerültem diákmunkára, majd állandósként kezdtem ott dolgozni 2 év munka után. Itt ismerkedtem meg a webáruház készítés rejtelmeivel és itt kezdtem el ezzel foglalkozni.

Nagyon örülök, hogy összefutottunk Katival és annak különösen, hogy ilyen virágzó kapcsolatunk lett munka szempontjából, valamint annak is örülök, hogy visszakaptam egy régi barátot.

Kati egyébként a konyhabútor rajzoláson át a tengeren keresztül, egészen az embereken át, bármit megrajzol. Ahogy elkezdte feszegetni a témát, eléggé kíváncsi lettem, persze egyből meg is mutatta, miről is szól a jobb agyféltekés rajzolás. Mondhatni barter üzlet volt, mert engem mindig is érdekelt ez a téma.